Zeneút

Mindenki tele van hibákkal. Senki sem tökéletes. Ez elég szar vigasz a számomra. Nekem is van nagyon sok hibám. Sajnos túl érzékeny, naiv és kiszámítható vagyok... Aki ismer, az hamar rájön, hogy mit szeretek, mit nem, mivel lehet levenni a lábamról. Lehet, hogy több titkot kellene megtartanom magamnak. Akkor érdekesebb lennék. Ha a bizalom kapuja kinyílik akkor nincs menekvés, pőrére vetkőzöm. Nincsenek titkok,mert az a titok, hogy nincs titok.

Mostanában több időm van zenét hallgatni, és olyan emlékeim jönnek elő egy-egy daltól, hogy már azt hittem, hogy rég elfelejtettem őket.
Most szemezgetnék belőle...

A zene mindig foglalkoztatott, hangom sincs olyan rossz...persze biztos vannak, akik ezt megcáfolnák :) Középiskolában az első pasim hatására kezdtem el Ákost ill. Bonanza Banzai-t hallgatni. A régi szép időkben még nem cd-n meg dvd-n, hanem magnós kazin kaptam meg a számokat. Tetszettek a dalok, mert úgy éreztem rólam/nekem szólnak. Ákos maga a popikon számomra. A mai napig csak érte vagyok hajlandó koncertjegyet vagy eredeti cd-t venni.
Rettentő sokat sírtam a Dúdolni halkan c. számon. Most úgy érzem megint aktuális...

"...mert jéghideg ágyban ébredek...többet nem tudok, csak neked dúdolni halkan..."

Ebben  a számban minden benne van. A tehetetlenség, a magány, a belső vívódás... Egyszerűen gyönyörű. 

A No Doubt zenéjét később fedeztem fel, de ehhez az első intim pillanatom kapcsolódik :) A mai napig, ha meghallom mindig eszembe ötlenek az emlékek. Viccesen, szépek... :) Nem is szólok...többet.

Majd volt egy kis Iron Maiden, Metallica, és a többi magyar rock zenekar... A LORD volt az első, aki rávett a pogózásra! De most egy aktuálisat szúrok be. 

"Olyan vagy,mint a remény...olyan, mint földnek a fény...hiányzol nékem, mint éjnek a csend...mert, ha nem vagy itt velem én is könnyen vétkezem..."

Kicsit később megszelídített egy fiú. Lassacskán elhagytam a bakancsot és a fekete sminket. Elkezdtem nőcisedni, tetszeni szerettem volna neki. Ő a Kispál zenéjét kultiválta...hát hallgassunk azt. Sokat énekelte nekem...

Igen, meglett. Itt a sunyi kakas...:) ez olyan édes volt. Mindig levett a lábamról...ezzel.

Már eljutottam oda, hogy a régiek maradtak, de az újakkal nagyon kritikus vagyok. Sajnos mindennel ez van. :(

Ma összefutottunk az utcán Vele, és egy csajjal volt. Tipikus gyilkos ösztönök törtek fel belőlem. Pár szót váltottunk csak, mert nagyon kellemetlen volt a szituáció. Nem is tudom szavakkal leírni, hogy mit éreztem. Akkora arculcsapás volt, hogy majdnem rosszul lettem vásárlás közben. De meg kellett tudnom, hogy ő már az új élete része-e?! Félretettem a büszkeségem, de tagadta. Higgyem, ne higgyem?! Mindegy is. Nem tudom, hogy fogom elviselni, ha már tényleg lesz valaki más neki. Szívből szeretném, hogy boldog legyen, de egyúttal önző is vagyok...és féltékeny. Nem akarom, hogy másé legyen!! Nehéz elengedni...