Sajnálom

Sajnálom, hogy nem vagyok könnyen felejthető.
Sajnálom, hogy nem tudok haragudni Rád, azok után amiket tettél velem, pedig haragudnom kellene. De nem haragszom, csak sajnálom.
Azt, hogy senki nem tud boldoggá tenni.
Sokáig azt hittem bennem van a hiba, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Tudom, hogy szeretsz. De túl léptem már ezen. Muszáj volt megtennem, különben beleőrültem volna a fájdalomba. Meg kellett értenem, hogy nekem nem Te kellesz. Egy hatalmas és bonyolult feladat voltál, amit nem kellett oldanom. Nem is vagyok jó matekból, úgyhogy el is buktam párszor, de végül kijött az eredmény. Az eredmény pedig az, hogy neked nélkülem kell élned. Bármilyen fájdalmas is...
A döntés akkor a Te kezedbe volt, most már az enyémben van.
Sajnálom...

Van Élet utánam is.
Hidd el.
Csak engedd, hogy megmutassák... Engedd, kééérlek, a kedveméééért...

Megtörtént...

Féltem.
Féltem attól, hogy megtörténik. És megtörtént...

Az elmúlt pár hét alatt megint fordult egy kicsit a világ velem. Ez az év sem a nyugodtságról szól eddig, de remélem most már "kivégeztem" a változásokat.

Új helyre költöztem. Ezzel együtt minden régi emlékporszem maradt a régi lakásban.Nehéz volt összepakolni a dolgaimat és nehéz elképzelni azt, hogy már más lakik ott. Szerettem ott lakni a belvárosban. Egy "nehéz" buli után csak pár perc séta és ledőlhettem az ágyamban...ébredhettem a kongó harangra. Utáltam azt a harangot. Most meg hiányzik. Az önálló életem(ünk) kezdődött el abban a 40 négyzetméterben. A lakás végignézte az összes örömünket, bánatunkat, a szenvedésemet...lehet, hogy örült volna, ha akkor megszabadulhatott volna tőlem. De mire összeszedtem magam addigra jött a döntés, hogy költözni kell.
Az új lakás szebb, világosabb. Szeretem.

Könnyen megszokom a változásokat, az új helyeket, új embereket. Már itt érzem magam otthon. Ebben a lakásban kezdek végérvényesen új életet. Jönnek az új élmények, új emlékek...

...megtörtént. Végre megint valaki úgy néz rám, mint Nőre. Akinek tetszenek a szeplőim, a vállam, és bármi baj van mellettem van. Szeretem a gödröcskéit, a borostáit és a nevetését...

...asszem megtörtént.