L.

Hálás vagyok azért a sok jó dologért, amit nap mint nap, kapok az Élettől. Mondhatnám, hogy azért van ez így, mert megszenvedtem érte...de nem. Ez azért van így, mert én mindig hittem abban, hogy a világ jó hely. Akármennyire is voltam elkeseredve vagy kibukva dolgok miatt, soha egy percig nem merült fel bennem az, hogy "nekem ez nem kell".

Kell. Mindenestől.

A jóval, a rosszal, a betegséggel, a szegénységgel... mindennel együtt.

Az utóbbi időszakban olyan magasságokat éltem át, hogy ezt kívánom mindenkinek átélni. Amikor a boldogságodban pityeregsz és magadat csipkeded, hogy tuti, hogy nem álmodsz-e.... mert aki mellett vagy, mellette érzed magad tökéletesnek. Ezért érdemes hinni. Együtt túl tudod vészelni a kríziseket, de sokszorozottan éled meg az örömödet is.

Az "én emberem" maga a "csoda" :) Pfúúúú ez tök szentimentálisan hangzik, de.... De így van. Vele nem félek semmitől. A régi beidegződések kihaltak már. Ő az, aki nélkül nem tudnék létezni.
Mert már Fable is megmondta...

"Nem az az igazi szerelem, ha meghalnál érte, hanem ha meghalnál nélküle."

Minden egyes nap megerősít abban, hogy mellette a helyem. Jó helyen vagyok, és ezt én is érzem. Kiegyensúlyoz és boldoggá tesz. :)

Amit pedig kapok tőle, az szavakkal leírhatatlan.

Álmodtam vele. Kislány, hatalmas kék szemekkel és rettentő hosszú sötét szempillákkal. Mikor nevetett neki is ott voltak a gödröcskéi. :)...mint.... Olyan valóságos volt.

Ebből tudom, hogy tényleg bekövetkezik... nem csak vágyom rá, hanem meg is kapom.

Tőle. 
Köszönöm.