Az élet szeret

Már jó régen nem írtam bejegyzést... Ez azért van, mert annyi dolog történik velem- megint-, hogy kicsit emésztgetni kell, mielőtt leírom.

Ez a 2012 sok új dologra fog megtanítani. Megtanít megbocsájtani, és újra szeretni. Megbízni és meghallgatni. Sokszor azt hisszük, hogy nagyon figyelünk a másikra, de később kiderül, hogy nem is...csak úgy gondoltuk, hogy figyelünk, de elkalandoztunk, vagy csak felületesen hallgattuk a mondandót. Pedig jobban kellett volna koncentrálni. Mert fontos dolgokat mondott. Elmondta az érzéseit, a gondolatait. A legbensőbbeket. Mi pedig nem figyeltünk.

Én valami hasonlót éreztem nem rég. Koncentrálnom kellett volna, de csak felületesen figyeltem. Ennek eredményeképpen elbeszélgettünk egymás mellett... Már látom a hibákat.

Hagyni kell, hogy a másik több legyen mellettünk! 

Nem elnyomni kell, nem a saját akaratunkat ráerőltetni, hanem olyannak elfogadni és olyannak szeretni, amilyen valójában. Ez az igazán nagy feladat. 
És néha csak, az olyanok, mint én, úgy tanulnak ebből, ha nagyon megsebzik magukat. Hát igen. Vannak, akiknek ez kell. De tanultam belőle.

Ez alatt a fél év alatt sokkal többet, mint eddig. Megtanultam értékelni azt, hogy szeretnek. Feltételek nélkül. Vannak, akik "szépnek" látnak és nem azért mondják, mert valami hátsó szándékuk van ezzel. Jó olyan emberek között élni, akik mellett nem kell meggondolnom, hogy mit mondok, mert nem tudom őket megbántani. Reálisan látnak engem, és így is elfogadnak. :) Jó nekem!

Amikor körülnézek és megnézem mások emberi kapcsolatait, vagy párkapcsolatait mindig arra lyukadok ki, hogy nem érthetek mindent. Mert  a dolgok nagy része bent, az agyban és a szívben játszódik, nem a kimondott szavak a lényeg. Kívülről számunkra érthetetlen események nyernek új értelmet, ha meglátjuk a mögöttes érzelmeket. Csak ezt nem mindig látjuk, vagy néha nem is akarjuk látni, mivel egyszerűbb elítélni, és rámondani, hogy tök hülye, hogy így vagy úgy csinálja a dolgait. Mögé nézni nem mindenki akar. Nekünk nem is mindig kell... csak hagyni... az ember úgyis maga dönti el, hogy mi a jó neki...

Buék :)

Új év, új élmények!

Mindenkinek boldogságban, szerelemben, csokoládéban és jó barátokban gazdag 2012-őt kívánok!

A boldogságunk kulcsa bennünk van. A zár pedig a szívünk. Nem kell mindig az észre hallgatni, a szív szava is döntő tud lenni. Van, amikor az ész átveszi a hatalmat, de előbb utóbb úgyis a szív győzedelmeskedik. Lehet, hogy fájni fog, lehet, hogy nem, de úgy lesz a helyes. 2012 az önzőség éve lesz számomra. Azoknak akiket szeretek az a fontos, hogy én boldog legyek. Mert, ha én az vagyok, akkor ők is azok. Tehát az "önzőség" fog a boldogság felé taszítani...legalábbis remélem. :) Most ez az új "taktika". 

Lezárult a nem túl sikeres, de annál izgalmasabb 2011, és új év, új remények, új gondok, új élmények várnak ránk. Igen, Ránk. Talán már nem egyedül kell megbirkóznom a gondokkal... az idő megoldja a dolgokat. De nem kiabálok el semmit. 

Szerelem nélkül nem lehet élni! Néha csak akkor jövünk rá, hogy milyen fontos a másik, ha már elvesztettük. Viszont, ha tényleg kell nekünk, akkor soha ne habozzunk változtatni, kompromisszumokat kötni, mert elérjük a kívánt célt. A boldogságunk megér ennyit, nem?! :) Deeee!!! 

A csokoládéééé....hmmmm....egyike életünk apró örömeinek! :) Segít átvészelni a rázós időszakokat, megédesíti az életet. Persze a mértéktelen fogyasztása elhízáshoz vezet, de ezt pont én mondom... :) A kis bűnözés után azért el lehet battyogni a tornára és megint nullára állítottuk a mérleget.

Szerintem a jó barátokat nem kell ecsetelni... akinek van, az természetesnek veszi, hogy mindig mellette állnak. Akinek viszont nincs, az nem tudja mekkora kincs ez a dolog. Nekem megadatott, hogy olyan barátaim legyenek, akik örömben-bánatban mellettem vannak és elviselnek. :) Ami néha nem lehet könnyű szegényeknek... :) Viszont bármi hülyeséget csinálok, vagy még csak kigondolom, ők mindig kordában tudnak tartani. Lerántanak a földre, mert hajlamos vagyok álomvilágban élni. De ez nem baj, azért "tartom" őket. :)
Vannak olyan emberek az életemben, akik utat mutatnak. Akik akkor jönnek, amikor kell és akkor mennek, amikor itt az ideje. De míg velem vannak megtanítanak fontos dolgokra, amiket hasznosítani lehet, amitől több leszek emberileg. Akiknek nem kell szépíteni a dolgokat, mert megértenek és elfogadják a döntéseimet.

Összességében a 2011-es év felemás volt, de nem mondanám rossznak. Mindennek meg volt az oka, és tartogatott meglepetéseket. Szerintem ebben az évben sem lesz ebből hiány. :)
Úgyhogy vágjunk is bele...