Az élet szeret

Már jó régen nem írtam bejegyzést... Ez azért van, mert annyi dolog történik velem- megint-, hogy kicsit emésztgetni kell, mielőtt leírom.

Ez a 2012 sok új dologra fog megtanítani. Megtanít megbocsájtani, és újra szeretni. Megbízni és meghallgatni. Sokszor azt hisszük, hogy nagyon figyelünk a másikra, de később kiderül, hogy nem is...csak úgy gondoltuk, hogy figyelünk, de elkalandoztunk, vagy csak felületesen hallgattuk a mondandót. Pedig jobban kellett volna koncentrálni. Mert fontos dolgokat mondott. Elmondta az érzéseit, a gondolatait. A legbensőbbeket. Mi pedig nem figyeltünk.

Én valami hasonlót éreztem nem rég. Koncentrálnom kellett volna, de csak felületesen figyeltem. Ennek eredményeképpen elbeszélgettünk egymás mellett... Már látom a hibákat.

Hagyni kell, hogy a másik több legyen mellettünk! 

Nem elnyomni kell, nem a saját akaratunkat ráerőltetni, hanem olyannak elfogadni és olyannak szeretni, amilyen valójában. Ez az igazán nagy feladat. 
És néha csak, az olyanok, mint én, úgy tanulnak ebből, ha nagyon megsebzik magukat. Hát igen. Vannak, akiknek ez kell. De tanultam belőle.

Ez alatt a fél év alatt sokkal többet, mint eddig. Megtanultam értékelni azt, hogy szeretnek. Feltételek nélkül. Vannak, akik "szépnek" látnak és nem azért mondják, mert valami hátsó szándékuk van ezzel. Jó olyan emberek között élni, akik mellett nem kell meggondolnom, hogy mit mondok, mert nem tudom őket megbántani. Reálisan látnak engem, és így is elfogadnak. :) Jó nekem!

Amikor körülnézek és megnézem mások emberi kapcsolatait, vagy párkapcsolatait mindig arra lyukadok ki, hogy nem érthetek mindent. Mert  a dolgok nagy része bent, az agyban és a szívben játszódik, nem a kimondott szavak a lényeg. Kívülről számunkra érthetetlen események nyernek új értelmet, ha meglátjuk a mögöttes érzelmeket. Csak ezt nem mindig látjuk, vagy néha nem is akarjuk látni, mivel egyszerűbb elítélni, és rámondani, hogy tök hülye, hogy így vagy úgy csinálja a dolgait. Mögé nézni nem mindenki akar. Nekünk nem is mindig kell... csak hagyni... az ember úgyis maga dönti el, hogy mi a jó neki...