Szerelemgyerek

Annyi mindent olvasok mostanában a szülésről, a születésről és, hogy miért is jövünk a Világra. Miért azokhoz, akikhez és miért olyan körülmények között, ahogy.

Vannak, akiknek nehezen megy a családalapítás. Alapvetően ez egy nehéz munka, hiszen nem attól lesz család a család, mert van róla egy papír, vagy van egy Apa és egy Anya...hanem kell még valami. Valami ragacs amitől az egész édes lesz és csöpögős. Meleg és szeretettel teli. A hit, hogy minden problémát meg tudunk oldani, nagyon sokat segít ahhoz, hogy ez így is legyen. Az, hogy hiszünk magunkban, a családunkban már nagyban növeli biztonságérzetünket is. Ez nem csak a kisbabáknak kell. Ugyanúgy szüksége van erre az érzésre mindenkinek.Ezért is kell az az édes ragacs.

Nekünk P.-vel könnyen ment az "összeolvadás" (mármint családdá,mielőtt félreértenétek.. :) ). Ebből kifolyólag könnyen jött a Szerelmünk gyümölcse is. Én elhiszem, hogy Vele mindenkit le tudunk győzni, az akadályok pedig elhárulnak. Elhiszem Neki, mert nap mint nap bizonyítja, hogy megérdemel. Mellette biztonságban érzem magam, nem görcsölök semmin, mert érzem, hogy nem lesz baj. Biztos nem lesz egyszerű ez a "babatéma", de Áron nem hiába most jön Nekünk. Az okát még nem tudom, de idővel úgyis kiderül mire tanít meg minket. :)

Odint biztos hatalmas önfegyelemre tanítja majd.
Ma vettem egy ilyen kis figurát Áron babának, de még mindet először az ebnek kell megmutatni, megszaglászni. A játék lényege az, hogy a popsijából lóg ki egy madzag és ha meghúzod, akkor nyugtatóan zenél. Hát kísérleteztem. Odin éppen labdázott, ez azt jelenti, hogy folyamatosan a karácsonyfa alól kell kihalászni a labdáját, amikor elindítottam a dallamot. Persze egyből jött, kíváncsian megszaglászta, leült, félrebólintotta a buksiját és figyelt. Ahogy szólt a nyugtató zene a kutya elvonult....aludni!!!! :D Remélem ez a játék a babánál is ilyen hatást fog kiváltani, mert az előtesztelés sikeresnek mondható. :)

Az első igazi hó 2013

Végre van hó!!!
Ennek én nagyon örülök, annak ellenére, hogy sokak katasztrófaként élik meg. Mi imádunk Odinnal kint kergetőzni a friss hóban. Ilyenkor olyan, mint egy bébijegesmedve,ő is nagyon imádja a havat. :) Felkelés után ma ezzel indítottuk a napot.

Aztán kipihenem a tegnapi shoppingolást. A lakás olyan, mint egy zsibvásár, mindenhol babacuccok vannak. Összességében sikeresen zártuk a tegnapi napot. A hóesés sem szabhatott gátat, így Áronnak beszereztük a kiságyát és a babakocsit is. Nem volt egyszerű, bár határozott elképzelésekkel indultunk el, hosszas keresgélés után, pontosan tudtuk hol fogjuk megvenni a dolgokat.Igyekeztünk a haszontalan cuccokat kiszűrni, és nem hagytuk magunkat beszippantani a "babavilág" örvényébe. Mint mindennek, itt is főképp a pénztárca és a személyes ízlés szab határt, de ha egy kicsit is elkalandozol máris tele a kosarad hülyeségekkel, bár, ha jó az eladó hajlamos vagy elhinni, hogy ezek kellenek nektek.

A felsőbb erők megint velünk voltak, mert a havazás nem volt vészes, a termékek is megvoltak, olyan színben, amilyet szerettünk volna. Ráadásul az IKEA-ban tegnaptól kezdődött a "doboz akció", amire nekünk is nagy szükségünk volt.
Erre mondja az én Szerelmem azt, hogy "ebből tudhatjuk, hogy minden és mindenki jó helyen és jó időben van!" Ilyenkor gördülékenyen működnek a dolgok, maguktól oldódnak meg a problémák. :) Ha ezt érezzük, a megfelelő ember mellett vagyunk. Én így gondolom....illetve így érzem.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi utánajárkálás, tervezés és ötletelés kell ahhoz, hogy egyáltalán a Fiunknak legyen egy zuga. Bár ebből egyetlen perc sem fáradtság, és már alig várjuk, hogy elkészüljön a végleges kuckója. Aztán már csak reménykedhetünk, hogy tetszeni fog neki, és jól érzi majd magát...mert teljes úgyis csak akkor lesz, ha már ő is birtokba veszi. :)

Ami még 9-10 hét.

Babagyár

Szerdán ellátogattunk a székesfehérvári kórház szülészetére. Itt gondos útmutatást kaptunk, melyik ajtón kell csengetni, ha megindulna a szülés, hova rejtik utána a kisbabát, és hol lábadozhat az anyuka. Teljes körű felvilágosítást adtak a folyamattal kapcsolatban.
Én nem igazán szeretem a kórházakat. Gondolom senki nem szereti őket, de én még annyira se. A betegségek mindig elkerültek és túl sokszor látogatni sem mentem. Az a szag, a környezet....hát én ettől leszek beteg.

A szülészeten ennek ellentéte fogadott. Csendes, tiszta és jó illatú volt. Az "új kisbaba" illat keveredett valami édeskéssel. Nem voltam feszélyezett, ideges. Jóóóó...persze....még nem is szülni mentem. :) A szülőszoba sem tűnt olyan ijesztőnek. (..még...). Összességében pozitív benyomásom volt a helyről. Remélem ez meg is marad március után is. Mindenesetre nagyon jó gondolat volt ez a "nyílt óra", mert legalább egy kicsit bepillanthattunk, hogy mi és hol lesz majd. Persze akkor úgy sem fogok foglalkozni a fal színével, mikor Áron babával éppen azon munkálkodunk, hogy megszülessen...de ezt is elraktározhatom a "babás élményeim" dobozba.

Reményeim szerint apás szülés lesz. Kemény Ő, simán kibírja, ettől nem félek. Egy olyan élménnyel szeretném megajándékozni, aminél nagyobbat nem hiszem, hogy egy kapcsolatban át lehetne élni, együtt. Szeretném, ha mindhármónk számára a lehető legjobb élmény lenne. Én úgy gondolom a születés egy természetes folyamat...ennek ellenére minden agyban dől el. :)

Most már hangolódom, a lakásátalakítás és a ruhabeszerzés mellett van időm végre Áronra is. Napról-napra nagyobb lesz, érzékenyebb és aktívabb.

Minden nap egyre közelebb leszünk...:)

2013 január

Nagyon gyorsan elröppent a 2012-es év. Pedig rengeteg helyen jártam, sok mindent láttam, éreztem és érzékeltem a körülöttem levő Világból.

A legnagyobb változás és öröm mégiscsak az általam szeretett Férfihoz kapcsolódik. Az, hogy rám lelt, és elérte, hogy újra bízzak valakiben, már önmagában is majdhogynem csodaszámba megy. De Vele együtt élhetem át életünk egy meghatározó korszakát is. Nem tudok elég hálás lenni odaadásáért és türelméért. Mellette habkönnyű az életem...

A tavalyi év vége úgy rohant el mellettem, mint egy rohamkocsi. Vágtam a centit, hogy mennyit kell még bejárnom dolgozni, de közben ragasztgattam volna vissza a lehullott darabokat. Lelkem egyik fele még maradt volna, de a másik fele már tudta, hogy másféle "feladatok" a fontosak. Máshova kell koncentrálódni, hangolódni. Idén már hangolódom...

Ahogy telnek a hetek és közeledik a születés időpontja, egyre izgatottabbak vagyunk. Áron - merthogy fiúcska lesz a gyermek, ez már tuti :) -..szóval Áron elég eleven gyerkőcnek tűnik. Az ultrahangon úgy kell "befogni", hogy meg lehessen lesni merre jár éppen. Bár, kell is bele az energia, mert az apja hokijátékost farag belőle... :)

Most, hogy itthon vagyok már, van lehetőségem jobban elmélyedni és átgondolni:
-milyen szülő szeretnék lenni
-milyen gyerkőcöt szeretnék nevelni a fiamból...stb...
Mindketten várjuk már, hogy előbújjon és elkezdhessük a közös életünket.

Nem vagyok nagyon babonás...mindig ezt mondom...aztán minden alkalommal rájövök, hogy DE, az vagyok. Már a 29.hétben járunk, és ezen a héten vettem meg Áron első ruhácskáját. Itt használnék fokozott kicsinyítő képzőt, ha lehetne, mert ezek a holmik még játékbabára is kicsik lennének. Viszont, mivel nekünk Ő az első babánk én még hiszek a papírformában és megvettem az 56-os bodyt. Hát mit ne mondjak...aprócska. :) Íme:

Ez az első szerelése. Vagányan macis :) Remélem szeretni fogja majd. Bár végülis...nincs más választása, azt veszi fel, amit ráadok....majd pár hét múlva!