A legnagyobb változás és öröm mégiscsak az általam szeretett Férfihoz kapcsolódik. Az, hogy rám lelt, és elérte, hogy újra bízzak valakiben, már önmagában is majdhogynem csodaszámba megy. De Vele együtt élhetem át életünk egy meghatározó korszakát is. Nem tudok elég hálás lenni odaadásáért és türelméért. Mellette habkönnyű az életem...
A tavalyi év vége úgy rohant el mellettem, mint egy rohamkocsi. Vágtam a centit, hogy mennyit kell még bejárnom dolgozni, de közben ragasztgattam volna vissza a lehullott darabokat. Lelkem egyik fele még maradt volna, de a másik fele már tudta, hogy másféle "feladatok" a fontosak. Máshova kell koncentrálódni, hangolódni. Idén már hangolódom...
Ahogy telnek a hetek és közeledik a születés időpontja, egyre izgatottabbak vagyunk. Áron - merthogy fiúcska lesz a gyermek, ez már tuti :) -..szóval Áron elég eleven gyerkőcnek tűnik. Az ultrahangon úgy kell "befogni", hogy meg lehessen lesni merre jár éppen. Bár, kell is bele az energia, mert az apja hokijátékost farag belőle... :)
Most, hogy itthon vagyok már, van lehetőségem jobban elmélyedni és átgondolni:
-milyen szülő szeretnék lenni
-milyen gyerkőcöt szeretnék nevelni a fiamból...stb...
Mindketten várjuk már, hogy előbújjon és elkezdhessük a közös életünket.
Nem vagyok nagyon babonás...mindig ezt mondom...aztán minden alkalommal rájövök, hogy DE, az vagyok. Már a 29.hétben járunk, és ezen a héten vettem meg Áron első ruhácskáját. Itt használnék fokozott kicsinyítő képzőt, ha lehetne, mert ezek a holmik még játékbabára is kicsik lennének. Viszont, mivel nekünk Ő az első babánk én még hiszek a papírformában és megvettem az 56-os bodyt. Hát mit ne mondjak...aprócska. :) Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése