Vágyak

Az, hogy ki mire vágyik nagyon sok mindentől függ.

Mikor kisgyerek voltam, állatorvos akartam lenni, és kutyára vágytam. Kamasz koromban éppen egy pasira vágytam. Mostanság egy férfira vágyom. Ezek olyan dolgok, amik az adott pillanatban mind nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnnek. Nincs értelme olyanra vágyni, ami ott hever az orrunk előtt, mert akkor nincs izgalom, várakozás...elveszik a lényeg.

Azért a legtöbb dolog, amit szerettem volna lassan összejött, viszont néha ki is derült, hogy teljesen felesleges volt vágyni rá, mert haszontalanság, butaság. Innen tudtam, hogy ezek nem fontos vágyak.

A fontosak mindig ott motoszkálnak az agyunkban, néha eltűnnek, majd újra felbukkannak. Eljátszadozunk azzal, hogy megvalósítsuk-e őket...néha arra jutok, hogy MÉG nem. Mindennek eljön az ideje. Egy rossz időben megvalósított vágy nagyon rosszul sülhet el.

Vannak a spontánul megvalósulók....na ezek a legjobbak! Amikor nem tudatosan valósítod meg, hanem csak úgy magától adja az ég...és létrejön az, amire már régóta vágysz. Ezt hívják csodának.
Nagyon ritka jelenség, de létezik. Én tudom.

Csak hinni kell...és vágyni.

2011 karácsonya

Most a szeretetről meg az egymásra figyelésről kellene ódákat zengenem, de én nem ezt teszem.

Hanem inkább mesélek egy történetet.
Pont egy éve volt, amikor hivatalosan is az ujjamra kerül a gyönyörűséges gyűrűm. Ezt attól az embertől kaptam, akit a világon a legjobban szerettem. Boldog voltam. Úgy éreztem az életem révbe ért, sínen van, minden klappol. Nem gondoltam volna akkor, hogy ez nagyon nem így van. Viszont lassacskán kiderült, hogy nem értem révbe..és tudjátok mit?! Nem is baj!
Nagyon sok fontos pillanat, fontos érzés maradt volna ki az életemből, ha tavaly ilyenkortól minden úgy alakult volna, ahogy a nagykönyvben meg van írva...

Az egész év a tanulásról szólt számomra. Az első felében úgy gondoltam, hogy meg kell "tanulnom" érett nőként helyt állni, a másikról gondoskodva támaszt nyújtani. De még nem voltam kész erre a feladatra. Ő bátrabb volt, mint én, nem megfutamodott...csak időt adott. Magának. És nekem is. Időt arra, hogy átértékelődjenek az addig fontosnak hitt dolgok, érzések, tárgyak, barátságok.
Az év második felében is tanultam. Néha fájt, de ettől csak erősebb lettem. Sok olyan érzelmet tapasztaltam meg, amit előtte sohasem. Megláttam kik az igazi barátaim, akik akkor is támogatnak, ha hülyeséget hülyeségre halmozok...együtt nevettünk, vagy sírtunk...mindegy volt, mert nem éreztem magam magányosnak sohasem. Ezt ezúton is köszönöm nektek!! :) Imádlak titeket! <3

Volt időm elgondolkodni azon, hogy ki is vagyok, mit akarok, hogyan szeretném élni az életem. Sokan adtak tanácsokat, de igazán hasznosíthatókat akkor kaptam, amikor nem is vártam.

Ne a holnap határozza meg a mádat!!

Eszerint éltem. És bevált. Nem görcsöltem, ha hajnali kettőkor értem haza és kilencre mentem dolgozni, mert jól érzem magam a bőrömben. Régebben otthon ücsörögtem, de ma már alig vagyok a lakásban, mert mindig van valami dolog, ami leköt.

Nem sajnálom magam. Jó volt minden úgy, ahogy történt. Azzal, akivel történt. :)

Volt, hogy elveszettnek hittem a reményt...de mindig jött egy kósza sugár...és talán jövőre történik egy kisebb csoda is. Én hiszem azt, hogy vannak, akik nem tudnak elszakadni egymástól soha. Erről szól a jóban-rosszban, ásó-kapa-nagyharang még akkor is, ha ki sem mondják pap előtt. Vannak, akik együtt tudnak csak létezni. A másik nélkül fáj.
A fájdalmat el lehet nyomni...de nem érdemes!

Inkább törekedni kell arra, hogy ne fájjon! :)

Álmomban...

... minden szép :)

Csak mikor felébredek, akkor látom, hogy mekkora "baj" van a Világban. A körülöttem élőket figyelve, néha hálát adok azért, hogy egyedül vagyok. Ez elég gááááz szerintem. Azt látom, hogy a többség őrlődik, vívódik magával vagy a másikkal. Vár a pillanatra, amikor lelkiismeret furdalás nélkül mondhatja ki, hogy "elég már".

Akinek nincs párja, az azért kepeszt, hogy legyen, mert magányosnak lenni rossz. Kell egy ember, akivel önmagunk lehetünk, akivel jó együtt lenni. Ezért még a legvadabb hülyeségeket is hajlandóak elkövetni a szerelem n(h)evében! Hagyják, hogy hülyét csináljanak belőlük, pedig ők is pontosan látják, hogy nem jó ez így. De mindenki attól fél, hogy egyedül marad. Már nem olyan jó buli a szingliség...

Akinek van párja, ott a folyamatos pénz keresés, idegeskedés, gondok miatt a kapcsolat már csak pislákol. Vagy felbukkan egy másik, aki vonzóbb, mint, aki van... a dolog több esélyes. De a lényeg ugyanaz.

Ki ezért, ki azért, de szenvedünk. És míg ez a szenvedés megvan, addig lehet bármennyi pénzünk, időnk...addig soha nem leszünk boldogok. Sablonos, de a lelki egyensúly a kulcsa mindennek.- Szerintem.

Én legalábbis erre törekszem, és csak olyanokkal vagyok, és olyan dolgokat teszek, am(k)iktől jól érzem magam. Persze ez nem mindig sikerül, de mostanában jól érzem magam a bőrömben. A múltkor kérdezte valaki, hogy jól érzem-e magam ebbe a "partyzós" énemben?!...igen. Jól. :) Nem érzem sem időpocsékolásnak, sem pénzbeli veszteségnek, mert ha nem erre, akkor elmegy másra a pénz és minek már a 150-edik táska a gyűjteményembe?! :)
Tudom későn érő típus vagyok...de ez van. Inkább most, mint mikor 30 évesen 2 gyerekkel ülök otthon és várom a férjemet...huuhaaa...ha ezt tervezném bele kéne húznom :) De mostanában nem tervezem, hogy férjhez megyek. Sőt. Nem is biztos, hogy valaha erre vetemednék, mert én hiszek a jelekben. De persze soha ne mondd, hogy soha. :)

Ez a december elég sűrű lesz, de nem baj, ha történnek a dolgok. Erre még rájön az a tény, hogy a karácsony miatt mindenki eszeveszett vásárlásba kezd, ami azt eredményezi, hogy azok is eljutnak az üzletekbe, akik teljesen antiszociálisak. Igazi ínyenc falatok :) akik "feldobják" az ember amúgy sem unalmas napját.
Na, de hajrááá...elvégre nekik is van családjuk, akiket meg kell lepni egy polár pulcsival, mert anélkül nem igazi a karácsony! :)