Én nem igazán szeretem a kórházakat. Gondolom senki nem szereti őket, de én még annyira se. A betegségek mindig elkerültek és túl sokszor látogatni sem mentem. Az a szag, a környezet....hát én ettől leszek beteg.
A szülészeten ennek ellentéte fogadott. Csendes, tiszta és jó illatú volt. Az "új kisbaba" illat keveredett valami édeskéssel. Nem voltam feszélyezett, ideges. Jóóóó...persze....még nem is szülni mentem. :) A szülőszoba sem tűnt olyan ijesztőnek. (..még...). Összességében pozitív benyomásom volt a helyről. Remélem ez meg is marad március után is. Mindenesetre nagyon jó gondolat volt ez a "nyílt óra", mert legalább egy kicsit bepillanthattunk, hogy mi és hol lesz majd. Persze akkor úgy sem fogok foglalkozni a fal színével, mikor Áron babával éppen azon munkálkodunk, hogy megszülessen...de ezt is elraktározhatom a "babás élményeim" dobozba.
Reményeim szerint apás szülés lesz. Kemény Ő, simán kibírja, ettől nem félek. Egy olyan élménnyel szeretném megajándékozni, aminél nagyobbat nem hiszem, hogy egy kapcsolatban át lehetne élni, együtt. Szeretném, ha mindhármónk számára a lehető legjobb élmény lenne. Én úgy gondolom a születés egy természetes folyamat...ennek ellenére minden agyban dől el. :)
Most már hangolódom, a lakásátalakítás és a ruhabeszerzés mellett van időm végre Áronra is. Napról-napra nagyobb lesz, érzékenyebb és aktívabb.
Minden nap egyre közelebb leszünk...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése