Féltem attól, hogy megtörténik. És megtörtént...
Az elmúlt pár hét alatt megint fordult egy kicsit a világ velem. Ez az év sem a nyugodtságról szól eddig, de remélem most már "kivégeztem" a változásokat.
Új helyre költöztem. Ezzel együtt minden régi emlékporszem maradt a régi lakásban.Nehéz volt összepakolni a dolgaimat és nehéz elképzelni azt, hogy már más lakik ott. Szerettem ott lakni a belvárosban. Egy "nehéz" buli után csak pár perc séta és ledőlhettem az ágyamban...ébredhettem a kongó harangra. Utáltam azt a harangot. Most meg hiányzik. Az önálló életem(ünk) kezdődött el abban a 40 négyzetméterben. A lakás végignézte az összes örömünket, bánatunkat, a szenvedésemet...lehet, hogy örült volna, ha akkor megszabadulhatott volna tőlem. De mire összeszedtem magam addigra jött a döntés, hogy költözni kell.
Az új lakás szebb, világosabb. Szeretem.
Könnyen megszokom a változásokat, az új helyeket, új embereket. Már itt érzem magam otthon. Ebben a lakásban kezdek végérvényesen új életet. Jönnek az új élmények, új emlékek...
...megtörtént. Végre megint valaki úgy néz rám, mint Nőre. Akinek tetszenek a szeplőim, a vállam, és bármi baj van mellettem van. Szeretem a gödröcskéit, a borostáit és a nevetését...
...asszem megtörtént.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése