Dög meleg van, napozni kellene, strandolni, kikapcsolódni.
Helyette én itthon vagyok a hűs szobába, filmet nézek és dinnyét majszolok. Azt mondják a dinnye egészséges és végülis étel is.
Megnéztem a Rio című mesét. Alapjáraton nem nagy durranás, de a mondanivalója az aranyos. Van egy papagáj, aki nem tud repülni. Már magában ez is elég furi... De van, nem tud és kész. Mégis van az a helyzet, amikor eldobja a félelmeit és a szerelme után ugrik a nagy semmibe. Mert elhitte, hogy ő nem strucc és igenis tud repülni! :)
Én annyi mindenben hiszek... mégsem biztos, hogy összejönnek a dolgok. Áááá, ez megint a nem jó hozzáállás!!! Nem. Össze fog jönni,amit szeretnék, mert annyira nagyon akarom, hogy már fizikai fájdalmat okoz néha.
A tehetetlenség gúzsba köt. Az aggódás az agyadra megy. A bizonytalanság még bizonytalanabbá tesz.
Racionalista embernek tartom magam. Bármi, ami igazán fontos volt, és kérdéseim merültek fel, mindig a könyvekben kerestem a megoldást. Én ebből tudok erőt meríteni. Most is számtalan oldalt és fórumot olvastam a mostani problémámmal kapcsolatban is. A megoldás ugyan nincs benne, de erőt ad, hitet, hogy bízzak. Megváltozhatnak a dolgok. Illetve folyamatosan változnak. Az ember nem is gondolná, hogy milyen hamar darabokra hullhat az Élete.
Míg ez meg nem történik, nem is tudjuk értékelni a sok jót, amit kaptunk, vagy együtt éltünk át.
Tegnap kimentem az Odinnal a tóhoz. Csak feküdtem a fűben és néztem a vizet, az eget, a füvet. Soha életembe nem feküdtem bele a fűbe!!! És nem tudom megmondani, hogy miért?! Most jól esett. Olyan "szabadságos" érzés... Te feküdtél már fűben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése