"...csak félni, nem szólni, hogy széthulltunk rég, de jó volna hinni, hogy érintesz még....én hagylak menni, nem segít a fájdalom, egy könnycsepp sincs az arcomon.Kérve kérni, összenézni, vesztes volnék jól tudom, legördülni nem hagyom..."
De álmokban élni kár volna még... Így nem élek álmokban. Széthulltak. Ebből kell kihozni a legtöbbet, ami maradt.
Én nem azért írok, mert nincs kivel megbeszélnem a dolgokat, vagy mert milyen jó, hogy valaki majd elolvassa... De tényleg sokkal könnyebb a lelkemnek,ha leírom a gondolataimat. Mindig,ha baj volt, leírtam. Nagy dumás csaj vagyok, de, ha valami baj van nem tudom hangosan kimondani. Egyszerűen képtelen vagyok. Az írás segít, így tudom magamból kiadni a fájdalmat, a dühöt és a sok mindent, amit érzek legbelül...
Hagytam elmenni. Csak simán kisétált az ajtón, nem tehettem semmit. De nem akartam elrontani. Jó volt, hogy itt volt. Minek a hiszti?! Azt kell élvezni, amit megkaphatunk, ami valós. Én élveztem. :)
Köszönöm neked.
Nagyon Boldog Születésnapot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése