Elvonulok

Itt az idő, hogy egy kicsit tényleg elvonuljak magamba. Át kell gondolnom, hogy merre tovább, mit is szeretnék az élettől. Jelenleg, bár, hülyén hangzik, de jó így... Jó az, hogy szabad vagyok, oda megyek, akkor jövök, amikor szeretnék, én döntök. Nem kell máshoz igazodni, csak magamra figyelhetek. Eddig mindig volt valaki, akihez alkalmazkodni kellett...eddig nem tudtam, milyen az egyedüllét. Három hét alatt kiderült, hogy nagy szükségem volt erre nekem is. Azelőtt hagytam had sodorjanak az események, és történtek is maguktól.

Ezt az esküvő dolgot én sem gondoltam át, mert fel sem merült bennem, hogy nem lenne jó. De igazából bele sem gondoltam. Legfőképpen este elalvás előtt gondoltam volna végig, hogy mi hogy lesz...de mindig elaludtam. És ezt már akkor rossz ómennek tekinthettem volna, ha figyeltem volna magamra. Az elgondolásban még odáig sem jutottam, hogy kimondom az "igen"-t... Ez azt hiszem a tudatalatti. Nem akartam figyelembe venni a rossz dolgokat, csak a jót. Nem tudom mit vártam az egésztől. Nekem jó volt a kapcsolatunk, de az utóbbi időben kezdtem elhanyagoltnak érzeni magam. Mindig fontosabb volt minden más, mint én. Már nem vigyázott rám, és nem is figyelt rám. Éreztem én, de nem akartam tudomásul venni, hogy rossz irányba haladunk. Most már elbizonytalanodtam, hogy akarom-e a jó irányba terelni a dolgokat. De rájöttem, hogy nem kell erőltetni...ha helyreáll az új!! rend, akkor jó, ha nem, akkor a régi rend nem kell.
Megváltoztunk. Most adja mindkettőnk az igazi énjét. És ha ez kell a másiknak akkor van esély, de lehet, hogy így már nem kellünk.
Egy régi közös ismerősünk azt mondta ma, hogy minket az Isten is egymásnak teremtett. Hát ezek szerint nem. Bár én hiszek abban, hogy minden jó dologért meg kell szenvednünk. Ez a hét év életem legszebb időszaka, mert nagyon sokat kaptam tőle és a családjától is. Soha nem fogom megbánni. :) De, ha el kell engednem, megteszem. Mert azt szeretném, hogy boldogok legyünk. Még ha mással is. Nem gondolom, hogy bele kell nyugodni abba, hogy valami csak szimplán jó. Kell a szenvedély, a gondoskodás, az érzelmek. És, hogy merjünk önmagunk lenni!
Nekem is fel kell fedeznem ki is vagyok, mit is szeretek csinálni szabadidőmben, és ebben maximálisan támogatnak a barátaim. Igaz a mondás, hogy a bajban ismerszik meg az igazi barát. Hála Istennek nekem vannak ilyenek, és ezúton köszönöm nektek :)
Most pár napig nem írok, mert pihenek, pancsolok és sokat eszem :)

Ui.: Aki egynél többször olvassa a blogomat az regisztráljon kérem :) Csak a kíváncsiságom miatt :)D