2011. július 18., hétfő

Csak utazol a Szívemen...

"Kívánom, hogy találd meg a boldogságod, a férfit, akivel a lélegzetetek is egy, és hogy egy napon légy hálás annak a férfinek, aki most elhagyott, mert enélkül nem ismerhetted volna meg az Igazit..
Minden dolog létét a bele vetett hit élteti.." (M.V.)

Köszönöm. Ezen vagyok. Próbálom a dolgok jó oldalát nézni, és nem szomorkodni. :)

Erre mondják, hogy az időzítés nagyon fontos! És tényleg. Nagyon fontos, hogy a megfelelő időben csattanjon el az első csók, kezdődjön el egy érintés...  Ez meghatározz egy kapcsolatot.
Minden ember, akit eddig az utamba sodort a szél, nem vált meg tőlem rossz szájízzel. Csak a Gy. előtti páromat csaltam meg, Gy.-vel. Akkor nem féltem változtatni, lépni és jókor indult el az érintés. Úgy gondoltam megtaláltam azt, akit kerestem. Aki érdemes a szeretetemre, akivel lehet közös Életem, céljaink. Akit érdemes boldoggá tenni.
De ez nem megy ilyen könnyen. Vannak emberek, akiket nem tanítottak meg örülni. És ez nem az ő hibájuk. Csak egyszerűen nem tudják kifejezni az örömöt, ilyenformán képtelenek a boldogságra is. Az ember örül valaminek, mosolyog, jó kedvre derül. Ez lehet a boldogság. Nekik hiába teszel a kedvükre, hiába leped meg őket...lehet, hogy örülnek, de ez nem az a tapsikolós ujjongós öröm, hanem egy századnyi része az igazi örömnek. Én Őt még nem láttam igazán örülni... Pedig igyekeztem mindent megtenni, hogy ezt kiváltsam belőle. De lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Ezért mindig szerencsétlennek érzetem magam, mert nem tudok örömet okozni neki semmivel. Így, hogy tegyem boldoggá?!
Remélem valaki megtalálja hozzá a kulcsot! Szívből remélem.

Ma este leülünk és megbeszéljük a dolgainkat. Nem hiszem, hogy visszafordítható a mostani állapot, de, hogy az agyamba is le tudjam zárni a helyzetet meg kell beszélnünk. Mit?! Mit kell ezen megbeszélni? Nem tudom. Tényleg nem tudom mit várjak az estétől. Legfőképp semmit, abból nem lehet csalódás.
Nem olyan mint egy első randi...mert akkor azt mondta, hogy "szeretnék sokszor 2 percet az életedből". Én adtam, sokszor 2 percet. De lejárt az idő. Most összegezhetjük a 2perceket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése