Az emberek többsége nem dolgozik hétvégén. Aki dolgozik, az alapjáraton kétszer jobban utálja, mint egy hétköznapi munkanapot. Én is ezzel az undorral álltam neki a szombatnak.
A sejtésem beigazolódott, a munkahelyemre beözönlöttek a hülyék. :) Ordítoztak, sírtak, veszekedtek... áááá...
A délután folyamán berontott hozzánk egy menyasszony és egy vőlegény, úgy, ahogy illik, harci felszerelésben. Mindenki furán nézett rájuk, meg ráadásul tök hülyeséget vettek, de mentek nászútra. És boldogok voltak. Az az igazi öröm sugárzott róluk és még fizetés közben is fogták egymás kezét. Hozzáteszem nem mai csirkék voltak, de nem a kor számít. Nem? Hanem az érzések.
Nekem nagyon fájt. Ronda irigy dög voltam, és nem érdekelt. Kicsit kimentem, könnyítettem a könnycsatornáimon és újra mentem dolgozni. Mert én nem hagyom magam...
A fáradt idegeimet hazafelé a biciklin próbáltam megnyugtatni. Viszonylag sikerrel jártam. Mikor hazaértem egy "nemfogadotthívásom" volt. R. volt, hogy nem mennék-e át iszogatni hozzá?! Hát dehogynem mennék :) A múltkori betegségem óta nem alkoholizáltam ki magamból a bánatomat. Minden vágyam egy vodkanarancs volt!!
Végül az lett belőle, hogy szóltunk A-nak is, akivel együtt felvásároltuk a piarészleget meg chipset és a konyhánk visszhangos falai között jól kibeszéltük magunkat. Beszéltünk a pasikról...hát mi másról?!...ittunk...ettünk...sírtam :) Jah és miközben vadásztam le a molylepkét, kidobtam a konyharuhát az ablakon :)) Jól berúgtam, szó mi szó. És életembe először együtt aludtam egy lánnyal!! :D Na nem kell semmi perverzre gondolni :)
Jó kis este volt, aminek a lényege a spontaneitás volt :) Ezt mi túl is teljesítettük, úgy éreztem ma, amikor elmentem dolgozni 4 óra alvás után, aznaposan. De nem bántam...még jó, hogy nem voltak sokan.
Így éltem túl a hétvégét :)
Én vagyok az első? :D óóóó milyen megtisztelő :D
VálaszTörlésA konyharuhás rész ma többször bevillant nekem is, és röhögök rajta egyfolytában :D