Visszatértem. :)
Frissen, üdén, kipihenten, megérkeztem. Eltöltöttem egy pár napot azzal, hogy meggyógyítottam a lelkem, összeszedtem az okos, és nem okos gondolataimat. Nem mellesleg teljesen kiáztattam a forró vízben a testemet. Az egész hét a regenerálódásról szólt.
Érdekes volt nélküle nyaralni. Az utóbbi időben Ő is olyan volt nekem, mint egy jó kis bőrönd, vittem magammal mindenhova-ha akarta, ha nem. :) Rossz volt látni, hogy a fürdőben az emberek többsége szorongatta a párját, és még azokból is előtört a "jajj,de szeretlek,és csókolózzunk" érzés, akik a hétköznapokban biztos kiborítják egymást...csak hát a fürdőruha, és a meleg víz....csodákra képes. :) Szóval ez egy enyhén feszélyezett az elején, de végülis, ha nekik jó, hát legyen. Emlékszem, mi is szerettünk elmenni fürdőkbe és ilyen csöpögősen andalogni/enyelegni... Na meg a kinti medencék és a szaunák terén se...itt belepirultam :)
Alapvetően nem vagyok egy csuszdázós típus. Eddig nem igazán találtam meg, hogy mi a rosseb a jó abban, hogy valaki egész nap fel-le járkál a csúszdán. Most itt elég sok csúszda volt és leküzdöttem a félelmemet, mert az is volt, és a tériszonyomat. Igaz, hogy apával mertem csak felmenni, de így együtt csúsztunk le. Az egész pihenés ideje alatt egy fél napot tudtunk eső nélkül eltölteni a strandon. Ezen az egy délutánon viszont csúszdáztam. Egy ilyen felfújhatós gumibigyóra kellett ráülni és úgy lecsúszni. Először sikítottam, túléltem, többet nem igazán kívánta a szervezetem. De lenyugodtam és rájöttem, hogy ez nem is volt olyan rossz. :) És akarok mééééég... Aztán már nem volt megállás. :) Rájöttem, hogy én szeretek csúszdázni.
Továbbá rájöttem még arra is, hogy,ha eddig nem vett el, akkor ezek után már nem is fog soha. Tévedés ne essék, már egyáltalán nem tulajdonítok jelentőséget a papírnak, és egy kapcsolatban nem az esküvő az élet fénypontja. De azért jelent valamit. Hogy tényleg akarod a másikat. Ő nem akar engem. Ez kiderült. És ha a fejem tetejére állnék akkor sem akarna eléggé,ahhoz,hogy elvegyen. Enélkül pedig értelmetlen az egész. Nem kellek neki eléggé. Akkor minek törjem magam?! Majd lesz más, aki akar. Szeret, feltétel nélkül. Újra nem fog belém szeretni. Maximum a szexre kellenék neki. Meg beszélgetni, mert azt mindig jól tudtunk... Lefektettük a szabályokat a jövőbeni kapcsolatunkra nézve. Megbeszéltük, mindenki ismeri a szabályokat. Megszegni nem ér. A. azt mondta, hogy a szerelmet és a szexet szét kell választaniuk a nőknek is, mert a férfiak is azt teszik. Számomra eddig nem létezett a kettő egymás nélkül. Viszont az ember változik. Vannak szükségletei, érzelmi és testi téren is. Sajnos nem biztos, hogy ezt egy férfi meg tudja adni. Hát legyen több...végülis teljesen független, érett felnőtt nőci vagyok?!
Összességében a nyaralás alatt kipihentem magam, jókat ettem, de már vártam, hogy hazajöhessek. Hiányzott Odin. Ma visszakaptam őt,most itt ül az ölembe és ő is gépelni akarna...
Elhozta. Tovább fogyott, már lassan semmi sem marad belőle. Be kellene iratnom őket (3fiú) egy főző és lustaságlegyűrő-tanfolyamra! :) Látom rajta a változást, ahogy távolodunk egymástól... Viszont már kimondja,amit gondol, és ez jó. Hatalmas bátorságra vallott,amit csinált. Én nem mertem volna megtenni. Pedig indok, ok, lehetőség lett volna rá a 6 év alatt. És hazudnék, ha azt írnám, hogy nem fordult meg a fejemben egyszer sem. Most hagytam összetörni a szívemet, mert így sokkal jobb nekem, ja persze...
Viszont nem bántam meg semmit és ez a lényeg. Úgy élem az életem, hogy nekem jó legyen. Az egyik kollégám mondta azt, hogy "ne a holnap határozza meg a mai napod!"...igen, nem a holnap fogja. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése