A szenvedély mozgatja az Életet.

Mert anélkül nem ér semmit...
Attól leszünk valakik, hogy kimutatjuk az érzelmeinket, akár pozitív,akár negatív. Nem kellene állandóan azzal foglalkozni, hogy a másikat megbántjuk-e vagy sem. Mert legalább kiváltunk valamilyen érzelmet... Ez is hozzátartozik az önmegvalósításhoz. Hogy el tudjuk engedni magunkat, úgy igazán. Nem kell a másikra tekintettel lenni, mert ő amúgy is olyannak szeret, amilyen vagy. Nincs megjátszás,csak szeretet.
Aztán egy idő múlva azon kapjuk magunkat, hogy észrevétlenül meg akarunk felelni valakinek. Elkezdünk támaszkodni rá, mindenféle értelemben,érzelmileg,testileg. Csak megfelelni,megfelelni...de miért?! Ha az a másik mellettünk van, miért jön elő mégis ez a kényszer?! Hiszen ő ilyennek szeret minket. És mégis belebukunk a játszmába...
A szenvedély belefolyhat egy tekintetbe, egy érintésbe, egy csókba. Nem tudom nálatok, hogy van, de én nem tudok megcsókolni senkit, aki nem kelti fel bennem a szenvedélyt. Egy összeráncolt homlok olyan hatással van rám...
Ha meglátom megbizsergek,gombócosodom...és Ő nem érzi ezt, mikor rám néz. Itt tetőzik a fájdalom. Pedig igazán megpróbálhatnám újra elcsábítani... de akkor megint csak én küzdenék és akkor megette a fészkes fene...

A férfiak nem értékelik azt a nőt, akit hamar megkaphatnak. Ebben van valami... Kellene, hogy küzdjenek értünk...de nem teszik. Mert nagyon kevés (bár én nem ismerek ilyet), aki küzd egy érzésért, egy kapcsolatért, egy ölelésért. Olyan természetesnek veszik, hogy nekik ez jár. De azt sem értékelik, ha egy nő küzd értük. Szerintük, csak hiszti és akaratoskodás,beszabályozás... Hát akkor mi lenne a jó nektek férfiak?!

Ha az igaz szerelmet keressük sok kitérőt kell megjárni, belebonyolódni,elveszíteni. Néha el kell veszíteni azt,akit szeretünk, hogy rájöjjünk mennyire szeretjük. De van amikor nem jön rá...Mert úgy érzi neki más kell, több, szebb,szexisebb. Simán dob és lecserél, na nem azonnal, de lélekben már lecserélt. A szemében még látod a vágyat, de már nem Te kellesz neki, hanem a tested. :( Nem mondják ki, hogy "bocsáss meg,hibát követtem el, fogadj vissza"...nem, inkább csendben szenvednek,némán könnyeznek és naponta mosogatnak. Mert nekik így éri meg élni...szabadon. Ugye megéri?!