Ez a mai egy tartalmas nap volt. Reggel az öcsémet feltettem a buszra, én pedig elmentem a lányokkal strandolni. Jól leégett a hátam, de jó volt. Dög meleg volt, jól esett a víz, csak az a lángos volt a förtelmes... :) Ilyen elba--ott lángost még ettem sehol. De ez kellett a feelinghez :) Most az 50 fokban muffint sütök, csak sajnos lassabban sül, mint ahogy fogy...így nem tudom holnap mit fogok vinni a kerti partira?! :)
Tegnap hazafelé felhívott Ő. Nem, sajnos nem azt mondta, hogy "igen, hülye voltam, bocsáss meg", hanem azért kért számon, hogy miért mondtam el a mamájáéknak, hogy elhagyott?! Nem én mondtam el. Azt mondta, hogy "nem gondolod, hogy még nem véletlenül nem mondtam el nekik???!" Nem. Én már nem tudom, hogy mit gondoljak. Próbálok tök magabiztosnak látszani, de akárhogy igyekszem egyre rosszabb lesz a helyzet. Nem akarok reménykedni, mert újra jöhet a pofára esés, nem tervezek, csak élek bele a nagy Világba. Most kapaszkodjak ebbe az egy mondatába?? Bármit is gondolt Ő mögé... Mert tegnap óta csak ott motoszkál az agyam egyik bugyrocskájába.
Kint ültünk a medence partján, és ahogy körülnéztem...hát elkeserítő volt a pasi felhozatal. :( Mi a fene lesz így velem?! Hova tűntek az értelmes, helyes, kedves paskók? :( Totál le vagyok maradva, nem ismerem a legújabb hódítási praktikákat...szépségtippeket... Most mi lesz? A legnagyobb gáz az, hogy nem is érdekel az ilyen. Hogy eddig mivel szedtem fel a pasikat...ez egy örök rejtély. :) De legutoljára majdnem 7 éve volt ilyen alkalom. Nem is tudom mit is szeretnék egy pasitól... Társat, barátot, szeretőt...külön-külön vagy egybe?! Viszont eddig mindennap kaptam egy kis simogatást, érintést, szeretetet...mióta ez nincs...el sem tudom szavakba mondani azt a hiányérzetet amit érzek. Én szerettem, hogy szeretnek. Illetve csak elhittem, hogy szeretnek. Lehet, hogy ez eddig nem is az igazi szeretet,szerelem volt... Lehet, hogy más kell. Bár én örülnék annak is, ami eddig volt... :(
De a döntés nem az én kezembe van. Megint.
"Az emberi élet döntések sorozata, igen vagy nem, kint vagy benn, lent vagy fent. Aztán itt vannak azok a döntések, amik számítanak, szeretni vagy gyűlölni, hősnek lenni vagy gyávának, harcolni vagy feladni. Élni vagy meghalni. Ez a legfontosabb döntés, és a döntés nem mindig a mi kezünkben van." (Grace klinika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése