Végleg összedőlt...

Ma már kezdem összeszedni magam a tegnapi tivornya után.
Az utolsó rokonomat is felhívtam, hogy nem lesz esküvő. Ezzel össze is dőlt... Összedőlt minden, amit elképzeltem, amit szerettem volna és amiért úgy éreztem, van értelme küzdeni. Már az esküvő szó hallatán csomó lesz a gyomromban és úgy érzem ez egy darabig tabu téma lesz az életemben. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon akkor is elromlott volna a kapcsolatunk, ha nincs ez az "esküvőláz"?! Vagy akkor még húztuk volna mintha minden jó lenne és Ő tovább színlelt volna?! Nem tudom. Nem tudok senkit sem okolni azért, hogy ez így alakult. Sem Őt, sem magamat. Nekem mindig az volt a fontos, hogy jól érezzük magunkat együtt,és addig tartson amíg ez így is van. Azt hiszem, hogy fordított esetben én is így viselkedtem volna. Mert miért legyek egy olyan emberrel, akit nem szerelemmel szeretek? Csak megszokásra nem lehet alapozni egy kapcsolatot, egy házasságot meg főképp nem.
Viszont én élveztem minden percét,amíg az eseményt szerveztem. Nagy szívfájdalom, hogy nem vehetem fel a ruhát,amit kiválasztottam. Rakok is fel róla egy képet:

Egy menyasszonyi ruhában az ember tényleg hercegnőnek érzi magát. Mindegy, hogy vékony vagy kövér, alacsony vagy magas vagy-e, csodálatosan nézel ki benne. Végig az lebegett a szemem előtt, hogy vajon tetszeni fogok-e neki? Mit fog szólni, ha meglát ebben a gyönyörű ruhában?! Soha nem fogom megtudni...

Állítólag a férfiak is ugyanúgy szenvednek a szakítás miatt, mint a nők, csak előbbiek magányosan. Míg a nők az érzelmeik alapján döntenek az elválás mellett, addig a pasik racionálisan,átgondoltan véghezviszik a szakítást. Mert így könnyebb nekik.
Kívülről nekem is úgy tűnik, mintha nem érdekelné a dolog, de ismerve Őt, tudom, hogy megviseli. Elvesztette a biztonságot, és most nagyon igyekszik mindennel pótolni. Horgászattal, haverokkal és hogy néha feljön beszélgetni... Hiába igyekeztünk családdá kovácsolódni, nem ment. Nehéz egy olyan embernél ezt elérni, akinek soha nem volt rendezett családi élete. Akinek nem volt minta a jóban-rosszban is kitartok melletted. Én megteremtettem az állandóságot, a biztonságot és kiderült, hogy nem ez kell neki. Mert képtelen így élni. Nekem jó tanulópénz volt. Csak nagyon fáj...

Ez a siófoki kiruccanás arra volt nagyon jó, hogy kieresszem a fáradt gőzt. Nem gondolkoztam semmin, csak jól éreztem magam. Élveztem a pillanatot. Nem zakatolt az agyam...

Elengedem ezt a szép szemű csavargót... Nekem most is a szívem mélyén él...