Eddig nem gondolkoztam el ezen a kérdéskörön, de ez tényleg így van. Ma rádöbbentettek, hogy a változás egy szükséges dolog. És főképpen folyamatos.
Mert magunk is folyamatosan változunk, a tapasztalatainkkal többek leszünk, érzelmileg feltöltődünk, kiégünk... De a saját személyiségünket nem veszítjük el, csak alakítgatjuk.
Aki hirtelen 180 fokos fordulatot vesz, ott valami drasztikus dolognak kell bekövetkeznie. Ezt pedig egy másik ember személye tudja elérni. Más nagyon nem. Attól a másiktól kapunk olyan impulzusokat, amiket felhasználva merünk változtatni, alakulni. Aki támogat minket a megkezdett úton. És ez a változás távolít el azoktól az emberektől, akiket előtte szerettél, azoktól a dolgoktól, amiket előtte csináltál. Főként, ha az új dolgokból "kifelejted" a régi embereket, már nem szeretnéd megosztani az élményeidet velük. És távolodsz, távolodsz...változol.Majd egyszer csak eltűnsz a semmibe...
Semmi leszel. Egy nagy semmi a szívem egyik bugyrába, amit, ha lesz kedvem kinyitok néha-néha és belekukkantok,hogy mi is volt. Időzöm egy kicsit és visszacsukom. Ugyanez lesz neked is, csak dobozokkal...
Szerettelek. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése