Kezdeném is mindjárt a mai zenével, amit K. mutatott nekem, mert, hogy én jutottam róla eszébe...
A szabadságom utáni első nap, hiába hétfő, elég mozgalmas volt. Hozzáteszem nagyon le voltam lassulva, és csak szekálódtam... :)
De lássuk csak, találkoztam élőben a Vujity Tvrtko-van (a nevét a googliból kellett kikeresnem:) ), hát a Naplóban sokkal kedvesebb, mint élőben...na meg kicsit vékonyabb, pedig állítólag a tv kövérít.Hát őt nem. :)
Volt aztán egy csomó izraeli, gondoltam levegőbe repítenek minket, de csak polár pulcsiért jöttek. Micsoda változatosság... :) Viszont elég értetlenek voltak és már majdnem a sírba tettek, mire elmentek.
És felhívott S. Hogy jönne be ma, de hát csak a bátyja tudja behozni a cserés cuccot, mert hát miért jönne ő, mikor úgyis férjhez mentem már... Felvilágosítottam, hogyha nem a tó fenekén élne, akkor tájékozottabb lenne és tudná, hogy a kutya sem akar engem elvenni. Erre megörült és mondta, hogy akkor csokival jön legközelebb,mihamarabb. :) Sajnos engem elég könnyen le lehet kenyerezni csokival és aki ismer az tudja nagyon jól ezt.
Na, de egy tábla csokitól nem dobom el a maradék eszemet is, főleg ezek után... Nem tudom, hogy képes leszek-e újra ennyire kiszolgáltatottá és sérülékennyé tenni magam bárkinek is. Mert ez elég kemény lecke volt. Persze az esélyt meg kell adni, de sokkal nagyobb feladat ezek után bárkinek is elnyerni a bizalmamat. Eddig kis naivaként szemléltem a világot, az emberek jók, a világ visszamosolyog rád...hát nem...nem mindig mosolyog vissza. Az éremnek két oldala van, a jó dolgok után a rosszak jönnek és örök a körforgás. Csak bírjuk ki...
De szerdán adunk a jónak! :) Fergeteges anti-lánybúcsút tartunk! Már alig várom, ennyi szervezés után már csak jó lehet. Reszkessetek pasik, mert jövünk :) Meg amúgy is reszkessen mindenki, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése