Elnyomás

Mert szerinte ez ilyen egyszerűen megy. Fogom és leírom, csak így múlt időben. Mert két napja még szerettem, de most már nem. Megszűnt, elmúlt, köddé vált az érzés... Mert én ezt akarom érezni és ez így is működik....na persze.
Ha így lenne sokkal egyszerűbb lenne az életünk. Valamit elhatároznánk és az lenne, nem kellene őrlődni, gondolkozni...
De nem így van. Sajnos vagy nem sajnos. Ezt kell átélni. Majdnem letöröm az ujjaim, hogy ne lépjek kapcsolatba Vele, de bírom, nem érdekel. Mert kemény vagyok. Egyszer majd biztos elmúlik... csak erősen kell akarnom. Mert Ő is ezt teszi: erősen nem akar.

Nem kapálózok, belenyugodtam, élek...Nélküle.

Ma végre szabadnapom van- az egyetlen a héten- és a kutyámmal kirándultunk, Agárdra. Szeret vonatozni, úgyhogy azzal mentünk. Élveztük mindketten. :) Nagyot sétáltunk, hamburgert és palacsintát ettünk, kikapcsolódtam, ő meg kutyálkodott.

Jó kis délután volt...és még nincs vége a napnak. :)

"A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az."

Én félek... Félek, hogy nem tudok majd nélküle élni, hiába igyekszem. Hiába akarom kitörölni minden emlékét, nem megy. Ott motoszkál és motoszkál... De a legszörnyűbb az, hogy Ő nem ezt érzi. Csak éli világát, bulizik, horgászik, csajozik...mert biztos van olyan nőnemű példány,akinek Ő a "prédája"... De, ha igazán akarna mást, már megszerezhette volna.
Ő dönt...én meg csak félek...