Érzés

" Nem kérés Te vagy minden, amit kérnék...tőled kell az a jó mi érhet engem..."

Azt mondta, hogy nekem csak az "érzés" hiányzik, nem Ő. Ez egy oltári nagy baromság. Ilyet is csak egy férfi tud mondani. Már had döntsem el én, hogy mi vagy ki hiányzik nekem. Nem hiszem, hogy az "érzés" ki tudja nekem öntözni a kávét reggelente a pultra, vagy szanaszét hagyja a zoknijait. Mert ha ezt meg tudná csinálni, akkor tényleg az érzés hiányozna. De ezeket csak egy ember tudja megcsinálni. És az emberek közül sem mindenki. :)  Csak Ő. Ebből az egyszerű gondolatmenetből leszűrtem, hogy józan paraszti ésszel is Ő hiányzik nekem, nem az "érzés". 

Hiányzik a bőre illata, a szemei, az ölelése. Az, ahogy rám néz. És az, ahogy beszél hozzám, még akkor is, ha tök hülyeségeket beszél. Látom a nagy bizonytalanságot a fejében, a tetteiben. De hagyom, had tegye azt, ami jó neki. Mert ez a lényeg. Ha szeretsz valakit, elengeded, ha belepusztulsz is. Mert Ő ezt akarja. Nem ellenkezel, csak hagyod, hogy eltávolodjon tőled az, aki minden volt neked. 

Ott maradsz egyedül és azon töprengsz mit szúrtál el... Kis idő múltán rájössz, hogy mi mindent kellett volna másképp csinálni, de utólag könnyű okosnak lenni. Sajnos nem mindenki kap új esélyt. De legbelül bízol. 

Én is bízok még. Nem tudom miben, de bízom, hogy jobb lesz majd...Vele vagy mással, de jobb lesz.

Az egyik kollégám azt mondta, hogy pánikoljak, mert minden városban minimum 4-5 olyan férfi van, aki hozzám való, csak én pont Őt választottam ki, viszont a többiek még ott várnak... Érdekes megközelítés. Szerinte csak összecsiszolódás kérdése. Hát ez az! Mi Vele nem csiszolódtunk össze, csak jött és volt és jó volt. Teljesen természetes, csiszolódásmentes. Nem vesztünk össze azon, hogy ki hol nyomja ki a tubusból a fogkrémet, pedig Ő középen :)  Nem akartam megváltoztatni, csak szeretni akartam...

Végül is már mindegy. Nem hagyja. :(