Tündértánc

„A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér. A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová, megerősödtetek.”

Tündértánc

 

Én megerősödtem. Már nem fájok. A kezdeti elkeseredettség és búbánat elmúlt, legyőztem. Olyan könnyű leírni, hogy "mindennek oka van és majd hú de jó lesz, ha egyszer lesz...", de ez azért nem ilyen egyszerű. Még nem látom tisztán az okokat, de azt tudom, hogy nem törölném ki az életemből ezt az időszakot. Mert sok mindent tanultam magamról, az életemről, a szerelemről, Róla... Már értem milyen az, amikor azt mondják, hogy a boldogságért meg kell szenvedni. Nekem nem kellett soha. Csak jött és élveztem, ha vége lett mindig úgy történt, hogy nem fájt nagyon. Nem úgy, mint ez a mostani. 

Ez piszkosul fájt. De arra is rájöttem, hogy jól bírom a fájdalmat. :) Már nem fáj. Csak élvezem a magammal töltött időt..és ez furán hangzik, de sokkal jobban megismertem magam. Most, hogy nem kell senkinek megfelelni, olyan dolgokat tenni, amikhez nincs kedvem...teljesen felszabadultam.

Vasárnap például lementem Agárdra fürdeni, egyedül. És jó volt. Máskor soha nem fordult volna meg a fejemben az, hogy egyedül is jó lehet egy strandolás. Nem is mentem volna el. Pedig határozottan üdítő érzés. :)

Mindig úgy gondoltam, hogy az tart össze egy "családot", ha vannak közös programok, együtt mennek vásárolni, kirándulni. De rá kellett jönnöm arra, hogy nem, nem ez tartja össze a családot, mert amit én családnak hittem ettől (is) esett szét. Kellenek a saját programok, a kis titkok. Nem kell hozzánőni a másikhoz, mert csak behálózzuk és megfolytjuk. Mire szólni tudna, addigra már késő. 

Mindenkinek kellene egy tündér. Egy tündér, aki megsúgja, hogy mi a tényleg jó döntés, még akkor is rá kellene hallgatnunk, amikor az amit súg, nem éppen elfogadható a számunkra. De vezetne minket a helyes úton. Én elég gyakran letévedtem erről az útról és sokszor voltam túl akaratos és makacs. Akkor jól jött volna egy tündér... 

Ha párszor a fejemre koppintott volna most nem tartanék itt. Ami jó is lenne, meg nem is... Azt hiszem ezen még gondolkozom. :)