...Oltani.

Nem vagyunk rá felkészülve, hogy valami rossz dolog is történhet. Én sem voltam. Amúgy is elég pozitív szemléletű vagyok...

Megtanultam azt is, hogy MINDIG kell lenni egy B tervnek. Akkor is, ha úgy érezzük, hogy az A terv tökéletesen működőképes. Akkor is!!
Mert, ha nincs B terv nem tudunk oltani, csak toporzékolunk és jajgatunk. Teljesen biztonságban éreztem magam a kis világomban, amit úgy éreztem tökéletesen van összerakva. Azokkal az elemekkel jó, amik vannak benne. Nem gondoltam, hogy bármelyiket is le kellene cserélnem. Ez volt az én világom. Az övé nem ilyen volt. Nem volt teljes, nem volt elégedett... Azóta talán Ő is átértékelte, helyretette magában a dolgokat. De még mindig nem hiszem, hogy elégedett a kis világával. Viszont nagyon fontos, hogy eldöntse, hogy mit is akar. 

Nálam életbe lépett a B terv. Ugyan kicsit toporzékoltam az elején, de így két hónap után úgy érzem most már túl vagyok a nehezén. Az ember sok mindent kibír és emelt fővel viseli a vereséget. Sokan mondják, hogy alig látszott rajtam a lelki válságom... Miért kellene erről mindenkinek tudnia?! Én amúgy sem szeretem, ha nagyon belém látnak. Csak keveseknek engedem meg. Pont ezért fáj, ha azoknak, akiket odaengedek egy idő után már nem kell az, ami Én vagyok.

Most jutottam el arra a pontra, hogy nincs értelme tovább várnom. Már nem várok Rá. Ha a sors úgy akarja, hogy összesodródjunk, akkor részemről jó, de ha nem, akkor ideje tovább lépni. Úgy érzem én bebizonyítottam azt, hogy szeretem. Ha eddig nem tudta volna. Most már neki kell bizonyítani. Feltéve, ha akar...És ez itt a kérdés?! Érez még valamit, amire építhetünk...vagy már csak hamu van...?!