Egymás szemében

Már nagyon olvastam volna. De nem pletyka lapokat meg akciós újságokat, hanem normális könyvet. Kívánja a szervezetem a betűket. Hiába várom, hogy végre megjelenjen az egyik Fable könyv újra kiadott változata, ami elviekben ebben a hónapban a boltokba kerül, eddig még nem került.
Feleslegesen jártam a könyvesboltokat, nem találtam kedvemre való könyvet. Az egyik antikváriumban viszont ráakadtam Szilvási Lajos könyvére, az Egymás szemében a címe. Még régebben olvastam ezt a kötetet, de most nem tudtam ott hagyni. Meg kellett vennem...

"... körültüsszögnek és észre sem veszem, máris beszívtam a kételkedést." 

Az agyunkban milliónyi agysejt van, ami rágódik az Élet nagy dolgain, a problémákon vagy épp feldolgozza az örömöt. Az én agysejtjeim is ezen a mondaton rágódnak egy ideje.
Kételkedés... Már mindenben kételkedek. Magamban, másban, abban, hogy jó-e amit teszek és jókor teszem-e?! Nem nagyon vagyok hajlandó hallgatni más véleményére, megyek a saját fejem után.
Immár mindenben. Mert, aki befolyásolt, már nincs.
A dolgok lassan letisztulnak, az érzelmek elcsendesednek. Már nincsenek nagy könnycsaták...elfogyott a könnyem.

De emlékszem még anno 6 éve is kételkedtem, hogy nekem kellene-e kezdenem "ezzel" a sráccal valamit?! Mert a híre megelőzte, a látható stílusa taszított...mégis... Így visszatekintve úgy gondolom nem volt rossz "befektetés". A kíváncsiság nagyobb volt, mint a kétely. Nem gondolkoztam én hosszú távra, fel sem merült bennem, hogy ebből, akár komoly is lehetne. Csak hagytam, hogy megtörténjenek a dolgok.

Most hagynám megint, de nehezen megy. Az évek alatt a részemmé vált, nagyon nehéz elengedni... Ahogy telnek a napok érzem, hogy ez elkerülhetetlen...

És Ő sem cáfol meg...