Fáj

Fáj az Élet. Mert nem könnyű. Tudom, senkinek sem az. Mindenkinek meg van a saját keresztje.

De napok óta fáj. Hiába próbálom elnyomni, nem figyelni rá, kizárni... Nincs olyan tevékenység, amivel teljes mértékben feledtetni tudnám a saját nyomoromat.
Erős vagyok. De már inkább múlt időben mondanám... Erős voltam, amikor még volt miben hinnem. Amikor még szilárdan hittem abban, hogy visszajön. Ahogy telik az idő, úgy leszek egyre elkeseredettebb... Már nem tudom elképzelni sem, hogy mit csináljak, mit tegyek, hogy "rájöjjön", hogy Én kellek neki.
Nem tudok megváltozni. Én ilyen vagyok. Ennyi. És hiába szeretném átformálni magam...hozzáteszem, azt sem tudom, hogy milyennek kellene lennem...nem megy. A bizonytalanság felőröl. Az, hogy nem tudom mit, hol, mikor rontottam el, hogy ezt a fájdalmat kell elviselnem.
Mert rettenetesen fáj, hogy neki kismiska kibírni egy hetet úgy, hogy még egy nyavalyás sms-t sem ereszt meg felém. Tök közömbös. Viszont akkor kibökhetné, hogy "hé, kisanyám, kopjál már le, mert lejárt az időd!" vagy valami ilyesmi... Majdnem mindegy, hogy a hiánya miatt, vagy a szavai miatt sírok. Iszonyat gyenge vagyok.

De meg kell tanulnunk szeretni azt, ami jó nekünk.

Nekem is biztos ez a jó hosszútávon. Mert a szenvedés megerősíti az embert és blabla... Miért legyek olyannal, akinek nem én vagyok a mindene?! Aki nem tenné tűzbe értem a kezét, akihez nem bújhatok, ha baj van. Márpedig most nem bújhatok hozzá...mert nem érdeklem, nem kellek neki...Erre most Ő azt mondaná, hogy "hülye vagy megint, de nem vitatkozom"... Mindig kétségek közt hagy, had gondoljak, amit akarok. Nem vagyok egy túl kombinálós fajta, de már lassan tökélyre fejlesztem ezt a szar tulajdonságot, ami ugyan mindenkiben megvan, de nem mindenkinek kell használnia. Én is sokáig nem használtam...aztán most tessék...
De meg kell tanulnom-elég kemény áron-szeretni a helyzetet. Mert, ha nyitott szemmel járok, lehet, hogy beleütközöm valakibe, akivel boldogabb lehetek, mint amilyen Vele bármikor is voltam. Azt nem írom, hogy mindent megadna, mit Ő nem tudott, mert Ő mindent megadott nekem... Én hiszek a sorsban és biztos van ennek az eseménysorozatnak egy hatalmas tanulsága, amit majd egyszer levonhatok, csak bírjam ki.

Ő megadta nekem az esélyt, hogy jobb életem legyen, mint mellette volt.
Én is megadom neki az esélyt, hogy találjon egy nőt, aki még egyszer annyira fogja szeretni, mint én...