2011. szeptember 10., szombat

Gondolkodási idő

Van, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. Hezitálunk, mérlegelünk. Ez általában akkor fordul elő, ha mindkét lehetőség csábító, de el kell dönteni melyiket is szeretnénk. Ilyenkor jön a nagy vívódás, a pozitív-negatív dolgok összeírása...stb. Néha ez sem segít. Nem tudunk dönteni...

Ő sem tud. Akar is engem, és ami egy normális kapcsolattal jár, meg jó a szabadság is. Tény, hogy nehéz a döntés. Én azt is tudom, hogy szeret engem. Nem kell neki más nő. Lehet, hogy ez egy illúzió, amiben ringatom magam, de ha mást akart volna már megkaphatta volna. Mondja, hogy nincs más. És én -lehet, hogy naiv módon-, de hiszek neki. Mindig hittem neki. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő máshol van, mást csinál, mint amit mondott nekem. Ez most sincs másképp, pedig meg sem tudnám...

Nehéz nekem ez a bizonytalanság. Az, hogy nem tudom, hogy akar-e engem?! Vagy csak szépen lassan azt éri el, hogy kiszeressek belőle...és hopp, már nem is Ő a gonosz, aki otthagyott. Még várok Rá. Mert még úgy érzem megéri. Nekem. Azt is tudom, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, de nem is ez a cél. Hanem, hogy felépítsünk megint együtt egy kapcsolatot, amiben mindkettőnknek van elég tér.
Legtöbbször Ő keres engem. Én igyekszem nem a nyakán lógni, sms-ekkel bombázni, hívogatni, mert tudom, hogy ha másért nem, ezért biztos megutálna. Az, hogy keres, az az egyetlen jele annak, hogy érez még valamit. Mert az ember miért akarná olyannal tölteni az idejét, akit nem szeret?!
Na ez lehet, hogy csak szánalmas eszmefuttatás, és csak unalom ellen van velem, de úgy gondolom, hogy Ő nem az a típus. Talán már kezdi levetkőzni ezt a bólogató figurát és megmondja, ha valami nem tetszik neki. Tudom, hogy Ő sem tudja, hogy mit akar... Most egy darabig ez lesz az állandóság, hogy ilyen se vele-se nélküle stílusban nyomjuk...de az biztos, hogy én ezt sokáig nem fogom bírni. Talán a kis gördülő sávban kiválaszthatnám, hogy "bonyolult kapcsolatban vele:"...azt hiszem ezt, az ilyen esetekre találták ki.
De nekem kell az állandóság. A tudat, hogy az akivel vagyok szeret engem, és számíthatok rá. Hogy nem fontosabbak a barátok, mint én. Értékelem a haverságot, ezzel semmi baj sincs, csak nehéz azt elviselni, hogy egy barát dolga, problémája fontosabb legyen, mint a társé...
Neki most a Z. és köztem kell (szimbolikusan) választania, és félek, hogy én kerülök ki vesztesként... :(

Ha így lesz, akkor megérdemlik egymást. :)
Majd kihorgásznak együtt egy nagy tervet a jövőjükre nézve...

Ma voltam először dolgozni a szabadságom óta. Gyorsan elrepült a nap, nem unatkoztam. :) Hétvége van, tombolnak az emberek...
A szabadság jól telt, gyorsan, de eseménydúsan. Kicsit több strandolást terveztem, de azért az egyedül uncsi. Viszont meglátogattuk anyáékat, és Odin majd kiugrott a szőréből, hogy a kertben rohangálhat. Imád otthon lenni nálunk. :)
Kiderült az is, hogy öcsém havonta pár napot a fősuli miatt nálam tölt majd. Ez egy kis változás lesz, kíváncsian várom az összecsiszolódást. :)

1 megjegyzés:

  1. Z semmilyen szempontból sem szerepel az opciók között. Sajnos rossz nyomon jársz.
    A Z.

    VálaszTörlés