Péntekre már kezdtem összeszedni magam. Este kijött elém, mert még adósom volt egy sátorral. Mikor megláttam elszállt az egész heti hiszti és bár próbáltam titkolni, örültem, hogy látom. Igaz, nem tudtam, hogy mire számítsak, mert a héten alig kommunikáltunk. Hiányzott persze, de fontosabb volt, hogy azon aggódjak, hogy minden rendben van-e vele úgy amúgy... Beszélgettünk és úgy gondolom, hogy most végre elmondta, hogy mit gondol, érez. Okosabb nem lettem, a világot nem váltottuk meg. A kételyek megmaradtak benne és bennem is. Legalább egy kis időt együtt töltöttünk, és ez egy darabig most megint elég. Nem vagyok nagy igényű, mi?! :) Viszont volt szivárvány :)
Minden ember, aki elmondta a véleményét, kérdezve/kérdezetlenül, azt mondta, hogy meg kellene becsülnie, mert az Élet többet vesz el, mint amennyit ad. Egy kapcsolatért meg kell szenvedni. Nekünk amúgy sem ment soha semmi könnyen. De voltak közös célok. Most nekem is parkoló pályára álltak a célok és élek bele a nagy világba... Viszont azt sem mondom, hogy ez olyan rettentő rossz lenne... Az arany középutat kellene megtalálnunk. De csak bolyongunk a fák között... oh ez nagyon költői volt :)
"csak annyit adj, amennyit kérek, csak annyit adj amennyit érek. Összebújni csendesen szépen, a hétköznapok ünnepében..."
Már régebben megbeszéltük a csajokkal, hogy szombaton elmegyünk egy szórakozóhelyre, ahol még egyikőnk se nagyon volt. De A. fáradt volt, így R. és Z. volt a két bevállalós, aki eljött velem bulizni. :) Viszont nem ott kötöttünk ki, ahova indultunk, hanem máshol. Végülis a hangulatból ez semmit nem vett el, jót táncoltunk. Hajnali 4 körül aludtam el, reggel 9re mentem dolgozni. Nem mondom, hogy jó volt, de megérte. Azt hittem soha nem telik el az a fránya vasárnap...
Ezen a hétvégén szabadnapos leszek, és arra gondoltam, hogy valami tartalmas programot kellene összeállítani magamnak. Ami egy kicsit feltölt... Még majd kigondolom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése