Két fél

"Két fél csak akkor lehet egész, ha önmagukban is teljesek."

 

 Ahhoz, hogy az ember kiteljesedjen nagyon hosszú utat kell bejárnia. Sok sok emelkedővel és lejtővel tarkított úton kell végigverekednie magát...és akkor a végére talán megleli Önmagát. Ehhez sok minden kell, amit közben kell magunkhoz vennünk. 

A legnehezebb rész az, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy az adott esemény/személy kell-e nekünk ahhoz, hogy sikeresen végigmenjünk az úton. Az ehhez tartozó dilemmát mindenki nagyon utálja...csináljam-ne csináljam-tegyem-vele tegyem-vagy ne vele?! És dönteni kell. Dönteni szintén nagyon utálatos dolog. 

De ahhoz, hogy önmagunkban is teljesek legyünk nagyon ismerni kell magunkat. Őszintén. Nem tudom ki hogy vagy vele, de én nagyon jól át tudom "verni" magam... Másokkal sokkal könnyebb őszintének lenni, mint magunkkal. Mások döntéseit sokkal könnyebb meghozni, mint a magunkét. 

Olyan egyszerű kimondani, hogy "igen, én őszintén mindenkinek megmondom a véleményemet"...,mert mondani könnyű, de ha odaállítanak valaki elé, hogy akkor most mondd el, mit érzel vele kapcsolatban, akkor csak hebegünk-habogunk. Mellébeszélés. Ez megy. Mindenki csak következtetésekből él. Mert a szomszéd se mondja a szemedbe, ha hangosan ugat a kutya, csak megkérdezi, hogy nem beteg-e?! A szerelmed sem mondja, hogy nem szeret már, csak fogja a cuccait és lelép.

Pedig az őszinte beszéd a legcélravezetőbb. Először a többségnek fáj...de,ha megtanuljuk értékelni, akkor meglátjuk benne a jót. Meglátjuk magunkban a hibát. 

 

És ekkor kezdhetünk csomagolni, hogy mit is vigyünk az útra...

Két egész emberből akkor lehet egy, ha mindketten megjárták az önismereti utat, és valahol jó helyen és jó időben egymásra lelnek. 

De semmire sincs garancia...