Én erre alapozva 2012-re megfogadtam, hogy önző leszek. Ezt elég könnyű betartani. :) Viszont beválik!!!
Nem pazarlom olyanokra a szeretetemet, akik nem érdemlik meg...ezáltal több jut azokra, akik megérdemlik. És kik ők?! Egy barát, aki azt írja az sms-ben, hogy hiányzom neki. Egy másik, aki azt mondja, hogy a zselés szaloncukor jut eszébe... Olyanok, akik megérdemlik. És tőlük nem sajnálom. Ezáltal leszek én is boldogabb.
Most azt érzem, hogy jóóóó. :) Kipihentem magamból a felgyülemlett feszültséget, haragot, bánatot. Ehhez az kellett, hogy kimozduljak a megszokott burkomból és hagyjam magam élni. Őrültséget csinálni, és nem foglalkozni semmivel és senkivel... :) (még szegény Hasszannal sem) Nem hallgatni senkire, csak azt tenni, amihez kedvem van. És ezt tettem. Jó volt, rettentően élveztem. Felszabadultak a lelkemet nyomó dolgok. Megkönnyebbültem.
Annak ellenére, hogy meghoztam életem egyik legnehezebb döntését. De tudtam már akkor is, hogy jól döntök. Hagyok egy esélyt egy számomra régen "fontos" volt embernek, egy új életre. Szívből remélem, hogy most nem szúrja el.
Nem mellesleg hagyok magamnak is egy esélyt egy jobb életre...egy olyan ember mellett, aki megérdemel.
Néha hagyni kell, hogy összecsapjanak a hullámok a fejünk felett és lehet, hogy néha vizet nyelünk, de kikecmergünk a belőle. Erősebbek vagyunk, mint amit gondolunk magunkról! Én mostanában olyan dolgokat tettem, amit álmomban nem gondoltam, hogy megtennék...és mégis. Kibírtam.
Már csak hagyni kell, hogy csillapodjon a vihar... és csend, nyugalom, békesség lesz megint. Mert nekem ez kell: biztonság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése