Alapvetően nem sok hasznát látom, mert nem csak az év ezen az egy napján kell szeretnünk a szerelmünket. Viszont ezt a napot azok, akiknek nincs párjuk különösen utálják... én mégsem mondanám, hogy utálom.
Fiatalabb koromban alig vártam, hogy majd az épp aktuális pasim mivel lep meg. Szerintem itt most sokak felnevetnek...igen...:) én is pofára estem párszor. :) Kaptam idióta plüss szíveket meg mindenféle giccset. Az a baj a férfiakkal, hogy mint minden ünnepet és főképp a "muszáj ajándékvásárlásokat" utálják, ami eléggé meglátszik a végeredményen.
Ma már tudom, hogy nekem nem kell semmilyen ajándék.
Egy ölelés kellene. És egy tekintet, ami azt sugallja, hogy "igen, te kellesz nekem". Ennyi.
Az interneten praktikák százai sorakoznak, hogy éppen miben leszünk a legkívánatosabbak, a legszebbek. Milyen legyen estére a hajunk, a sminkünk...baromsáááág...!!!
A lényeg az lenne, hogy a társunk olyannak szeressen minket, amilyenek vagyunk. Szeplősen és kipirultan. Kócosan és reggel felkelve is mi legyünk neki a legszebbek. Ehhez nem kell praktika. Ez az érzés vagy van, vagy nincs.
A kulcs talán a belső béke. Mert ez sugárzik kifelé. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, de elfogadom a másikat is a teljes valójában. Nem kötök kompromisszumokat, nem akarom megváltoztatni. Csak szeretni. Az energia (by. A.)az, ami áramlik két ember között. A kis jelek, az apró mozdulatok, amit csak ők éreznek. Húzza őket egymás felé...
Nem kell a sok rózsaszín habcukor körítés, mert mindez csak marketing.
CSAK szeretet kell!!
Teljesen igazad van. Csak néha az is kevés, ha a legszebbnek lát, - még csipásan is.
VálaszTörlés